Weöres Sándor ás Károlyi Amy versek
Megérkezés Csöngére
1947.
Kenyeri szürke porral
szegett csöndje
után magányos gyertya lobban
Csönge. (KÁROLYI AMY)
Mikor már elment,
akkor tudod,
hogy angyal járt bent.
Nem volt szárnya,
de mégis volt szárnysuhogása,
oly zajtalan, oly észrevétlen:
az Isten járt itt angyalképpen.
Az Isten, aki mindig itt van,
csak nem hallod, mert olyan zaj van.
Elküldte követét a csendet,
a küldött képében Ő jelent meg. (KÁROLYI AMY)
VÁRLAK AZ ÉJI SÖTÉTBEN
VÁRLAK A TÉLBEN
VÁRLAK A NYÁRBAN
VÁRLAK A FÖLDÖN
VÁRLAK AZ ÉGBEN” ( WEÖRES SÁNDOR)
*************************************************
„MIKOR MÁR ELMENT, AKKOR TUDOD,
HOGY ANGYAL JÁRT BENT.
NEM VOLT SZÁRNYA,
DE MÉGIS VOLT SZÁRNYSUHOGÁSA,
OLY ZAJTALAN, OLY ÉSZREVÉTLEN:
AZ ISTEN JÁRT ITT ANGYALKÉPPEN.
AZ ISTEN, AKI MINDIG ITT VAN, CSAK NEM HALLOD, MERT OLYAN ZAJ VAN.
ELKÜLDTE KÖVETÉT A CSENDET,
A KÜLDÖTT KÉPÉBEN
Ő JELENT MEG.” (KÁROLYI AMY)
