Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Weöres Sándor és Károlyi Amy házasságkötésére emlékeztünk Csöngén

2016.10.18

Weöres Sándornak és Károlyi Amynak 1947. október 8-án volt a templomi esküvőjük, október 17-én a polgári esküvőjük.  

A kiadóban ismerkedtek meg, ahova mindketten verseiket vitték. 38 éves volt Károlyi Amy, amikor megjelent első verskötete, és ugyanebben az évben „vette férjül” Weöres Sándort, és attól fogva gyengéd szigorral viselte gondját a költőzseninek.

Tatay Sándor, akinek répcelaki kötődése volt, így írt a párról: „Többen is szerettek volna férjhez menni a Sanyihoz, hát egyszer csak emberére talált az Amyban.” Lator László, irodalmár, aki jól ismerte a házaspárt, a következőképp nyilatkozott: „Legendák jártak kettőjük kapcsolatáról, s hogyha Amy nem lett volna olyan kemény, mint amilyen volt, nem ért volna az egész házasság semmit.” 

A külvilág számára ez a házasság néha anya-fiú, tanár-diák (Amy végzettsége pedagógus) kapcsolatnak tűnt. A költő  így vallott A nő című versében:

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér/ alkot s rombol, de igazán nem él / s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik – ha nők szeméből rá élet sugárzik.”

Minderről megemlékezett a csöngei emlékházban összegyűlt közönség, a helyi polgármester és önkormányzati képviselők, az ünnepi felszólalók, a Weöres Sándor és Károlyí Amy emléke ápolásának Alapítvány  kuratóriumi tagjai ( mint rendezők) az érdeklődők, az ünnepségen közreműködő gyerekek és a rájuk büszke és kíváncsi szüleik.  

A Répcelaki Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola két busznyi gyerekkel utazott a Rába túloldalára, jöttek utánuk  a szülők is.  Ostffyasszonyfán Petrovics Sándor azaz Petőfi Sándor költőnk 16 éves kamaszként itt töltött boldog nyarát bemutató emlékszoba megtekintése után a répcelaki iskolások átmentek a Petőfi Sándor Általános  Iskolába is. A répcelakiak egy Petőfi verssorok mozaikjaiból alkotott  őszi „papírlevelet” nyújtottak át minden ostffyasszonyfai iskolásnak. A képvershez hasonló ábrán Petőfi Itt van az ősz… című versének sorai álltak. A diákönkormányzati vezetők rögtön sorolták egymásnak és a hallgatóságuknak, hogy mi minden történik az egyik és a másik iskolában. Tréfálkoztak, nevettek, jól érezték egymás között magukat.

A répcelaki művészeti tagozatosok számára és ezt az utat jutalomból kapott nem tagozatosok számára élmény volt a csöngei evangélikus templom megtekintése is. A kántorképző táborban járt tanulók  nemcsak egyházi darabokat, de a zeneiskolai darabjaikat is megszólaltatták. Sokan böngészték az orgona melletti padon a Petőfinek tulajdonított kézírást, amely latinul írt ige magyarul így hangzik: Az Istenbe vetett reménység soha sem szégyenít meg. Szivárványos fénytörést fotóztunk le a templomajtóban álló gyerekek ruházatán. Átöleltük a templomudvarban a Tessedik akácfa törzsét.

Az emlékházban a gyerekek a fülhallgatós készülékeken meghallgatták a verseket a költő saját elmondásában, böngészték a tárlat feliratait. A kertben is játszottak, a gyönyörű napsütést élvezhették. A pavilonokban a játékok mellett forgatták Weöres Sándor: „ Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg című köteteit (10 db kötetet hoztunk magunkkal), amelyet házasságkötésük évfordulójára saját kezűleg írt és rajzolt W. S. ajándékba Amyka számára: Bókusnak Rókus ez szerepel a belső borítón. Károlyí Amy ez írta többek között még hozzá: „Nekem mindmáig legkedvesebb ajándékom. Azt mondják, a szeretet annál inkább növekszik, mennél inkább osztogatják. Ilyen szeretettel adom olvasói kezedbe ajándéknak ezt a könyvet” Tényleg ajándék e kötet, akárhányszor is lapozzuk. Citerázott egy ötödikes kislány az egyik pavilonban, a többiek vele énekeltek.

Zenével és gyerekekkel telt meg a ház és a kert is. A répcelaki zeneiskolások koncertjét versek színezték. A kis másodikosok Weöres Sándor Csiribiri… és Megy a vonat… című versét és Vörös István mai költő átiratát mondták párhuzamosan. Élvezték a közönség  derűjét is látva.  A vörös hajú lányok című verset egy most nem zenével fellépő művészetis kisfiú mondta el játékosan. A nyolcadikos diáklány versmondása már komolyabb témát érintett. Polgárné Dornai Klára a répcelaki Versszerető Kör képviseletében volt köztünk, és saját verseit mondta el, amelyeket Károlyi Amy költészete ihletett. A képzőművészetis mórások egy maguk készítette közös alkotást ajándékoztak az emlékháznak. A záró közös produkció: a répcelaki és ostffyasszonyfai gyerekek a közönséget bevonva megidéztek és eltáncoltak olyan verseket, amelyek  a kertbe csalogatták az esőcseppeket a valóságban is. Már ismét napfényben történt a koszorúzás és a tavasszal kihajtó virággumók ültetése is.

Weöres Sándor édesanyja zongorajátéka óta komolyzene élőben  a gyermekelőadásban! most hangzott föl először bent e házban. A répcelaki gyerekek egyike így értékelte a napot: Tavasszal újra visszatérünk és újra belakjuk a házat, a kertet. Nagyon jó volt a hangverseny egésze és a kirándulás minden része.

Dr. Mesterházyné Jánosa Magdolna

Répcelaki Móra Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője és  alapítványi kuratóriumi képviselő