Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ARANY JÁNOS 200 KAMARAKIÁLLÍTÁS a Répcelaki Móra Iskolában és AMI-ban

2017.03.10

 

 

1817. március 2-án született irodalmunk egyik legnagyobb alakja. A fiúcska egyetlen igazi értelme és öröme lett öreg szüleinek. Szelíd, gyengéd és szeretetre méltó volt és kiváló a tanulásban. Apró csínytevései azonban nem okoztak gondot, pl.: apai feddésre világgá akart indulni

Három-négy éves korában apja megtanította olvasni. Mikorra bekerült az iskolába jó híre támadt, nemcsak a mesterek előtt, hanem a nagyszalontai világban. „Mire iskolába adtak, ahova mód nélkül vágytam… már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam. A tanító elsőnek tett osztályomba és a helyet folyvást megtartottam. A külső emberek is csodámra jártak.”

14 éves korától kezdve maga tartotta el magát tanulásából adódóan. Segédtanító lett, majd a debreceni kollégiumba (főiskola) került, abba az iskolába, ahol korábban Csokonai is járt. Arany tanára nyomtattatta ki elsőként a Ludas Matyit, s az iskolában Shakespeare-t (angol drámaírót) tanították. Nevezetes, országos hírű tanárai voltak. Arany alsó oskolás latinkönyve rövid magyar versét tartalmazza: „Ha akarod tudni / ez a könyv kié legyen / az Arany Jánosé / ki sokáig éljen!”(Kép)

Majd segédtanító lesz egy alföldi kisvárosban, aztán ismét visszatér Debrecenbe. „A tanításban példás szorgalmatosságú és épületes, erkölcsére nézve pedig jámbor és feddhetetlen volt…”, állt a bizonyítványában. Rövid színészkedése után Szalontára tért vissza és tanító lett, „de több fizetéssel és több önállósággal, mint a többi altanító.” Házitanítóskodott és 23 éves korában jegyző és családot alapít. Két gyermeke lesz, Juliska és László. Mindkettőről ismerünk verset: Juliska elbujdosása”, Családi kör, Petőfi Sándor verse: „Arany Lacinak”.

1846-ban megírja az Elveszett alkotmányt, 1847-ben megírja a Toldi-t, és mindkettővel pályadíjat nyer, ez utóbbival Petőfi barátságát is. Egyszerre elismert ember lesz országszerte. Sok történet kering róla s munkájából adódóan megírja a Fülemüle című versét is, és ismert a következő történet róla: - Hogy lehet az, hogy soha egy adtateremtettét nem hallunk a jegyző úr szájából? / Arany felelte: - Nem szokásom. / - Hát hogyha nagyon megharagszik? – szólt neki a kérdés. / - Akkor hallgatok. – volt rá a válasz. / - De ha nagyon-nagyon megharagszik? / - Akkor még inkább hallgatok.

Más alkalommal pedig kiegyenesedésével és szúrós tekintetével is tudott rendre utasítani. Huncut eszű, humoros és következetes ember volt. („A falu bolondja” Bolond Istók”) A szabadságharcban a Nemzetőrség szervezője („Süvegemen nemzeti szín rózsa…”) és belügyminiszteri írnok. Sok nyelven beszélt, ő fordította először le Shakespeare-t, balladáival a kor elismert költője, pl.: Rege a csodaszarvasról (történelmi trilógia), A walesi bárdok. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatója. (Őszikék) 1882-ben halt meg. Fia az első népköltészeti gyűjtőnk és lapszerkesztő lett.

 

Az iskolafolyosón idézetekkel, fényképekkel, grafikákkal, illusztrációkkal, színesített Arany- kiállítást készítettünk, hogy már az évforduló napján rendhagyó órák keretében tisztelegjünk a nagy költőnk előtt. Az életrajzi adatokból főként azokat emeltük ki, amik a kis szorgalmas diákot mutatják be, majd pedig azokat, amelyek közelebb hozzák Arany János emberi vonásait, tiszteletreméltó és követendő emberségét.