Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Névadónk

 Móra Ferenc

mora-kep.jpg

1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán. Édesapja foltozó szűcs, édesanyja kenyérsütő asszony volt. A szegény sorsú szülők mindhárom gyermeküket - hihetetlen erőfeszítéssel - diplomásnak nevelték.
Móra Ferenc a budapesti egyetemen szerzett földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet. A tanítást hamarosan felcserélte az újságírói pályával:
1902-ben a Szegedi Napló munkatársa,
1913-ban főszerkesztője lett.
Ifjúsági írásait Az Én Újságom című folyóirat rendszeresen közölte. Első önálló műve, Az aranyszőrű bárány 1902-ben jelent meg.
Az írót vonzotta a régészet tudománya is. 1917-től a szegedi Városi Múzeum igazgatójává nevezték ki.
Rengeteget dolgozott. Családapai teendői mellett arra is szakított időt, hogy tankönyvszerkesztésre vállalkozzon. Betűország virágoskertje címmel készítette el elemi iskolai olvasókönyveinek sorozatát.
A magyar irodalomban elfoglalt helyét saját maga így fogalmazta meg: 

"Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek."

Legsikeresebb művei: 

Kincskereső kisködmön
Ének a búzamezőkről
Hannibál föltámasztása
Aranykoporsó
Rab ember fiai

Élete 1934. február 8-án ért véget, örökül hagyva életszeretetét, igazságvágyát, ízes humorát s követésre méltó, mély humanizmusát.